A gokartozás az 1950-es évek végén kezdődött az Egyesült Államokban. A gokartoknak két típusa van: fokozatmentesen változó sebességváltó (CVT) és sebességváltó. Emellett szabadidős és versenymodellekre is oszthatók. A szabadidős go-gokartok, más néven "szabadidős go-kartok" nem túl gyorsak, végsebessége 80 km/h, és nem kell hozzá vezetői engedély. A verseny gokartok viszont akár 130 km/órás sebességre is képesek. Rendkívül alacsony alvázuk (mindössze 4 cm-re a talajtól) miatt a vezető érzékelt relatív sebessége 2-3-szor nagyobb, mint a tényleges sebesség, vagyis úgy érzi, mintha 300 km/h-val haladna. Különösen a kanyarokban tapasztalják a gravitációs erő 3-4-szeresét meghaladó oldalgyorsulást, ami olyan izgalmat biztosít, amilyennel a hagyományos versenyautók nem férnek hozzá.
A Goblin gokartok egyszerű felépítésükkel, nagy biztonságukkal és rendkívül versenyképes jellemzőikkel rendkívül népszerűvé váltak olyan országokban, mint Európa és Japán. Sok világhírű Forma-1-es versenyző-kezdte gokartként a pályafutását.
